Az első látogatás

Bocsássátok meg nekem, hogy ilyen rég jelentkeztem, de annyi minden történt az elmúlt időszakban… Többek között bővültünk! Egy apró kis jövevény érkezett, aki újra becsempészte a kisbabák illatát a családba. Hála az én nővérem lányának, aki egy csapásra dédiket varázsolt a szüleinkből és nagyszülőket a sajátjaiból.

Mivel azért mégis csak a nagy magyar valóságban élünk, azért hozzátartozik a történethez, hogy oly sok társához hasonlóan ez a kisfiú sem ebben az országban látta meg a napvilágot. Bevallom nem is tudom, hogy sütött-e akkor ott a nap, mert arra gyakran esik, ja és a szél is fúj. Ha esett, ha nem, mi nagyon örültünk. Már jó előre vártuk szeptember végét. Elővettük a „naftalinból” azokat a ruhákat, amelyek Andrisnál úgy igazán a szívünkhöz nőttek, és gondolkodtunk, mivel is ajándékozhatnánk meg őt még ott bent a pocakban.

Mint tudjátok textil-ügyileg kicsit fixáltak vagyunk, az alapanyag nem volt kérdés. Roppant kreatívan kitaláltuk, hogy készítünk neki egy babatakarót és egy kispárnát, … na jó meg egy rongyit is, hogy legyen teljes a garnitúra.

Azért az mégsem járja, hogy egy egyszerű takaró legyen, kell bele valami, ami egy pici csavar, amivel egy picit több lesz, mint egy átlagos takaró. Valami amivel belecsempészhetem a saját gyerekeim törődését, gondoskodását és várakozását is ebbe a kis meglepetésbe. Kitaláltuk, hogy ők bizony rajzolni fognak. Mivel az anyag maga is dinoszauruszos volt, így adta magát, hogy T-Rex, triceratops , brachiosaurus és barátai kerülnek majd még rá. Na de nem ám akárhogyan! Kaptak A4-es fehér lapokat és arra megrajzolták az alanyokat. Az  anyukájuk – mivel ő meg igazán elvetemült fajta – azt alapul használva, megtűzte varrógéppel a kispárnát és a takarót (mert tűzés nélkül nem takaró a takaró!!). Távol áll a tökéletestől, de együtt csináltuk.

A garnitúra 

A tűzés

Jogos a kérdés, hogy ezt miért most írom meg, de tudjátok az a helyzet, hogy Ők – mármint a kis család – ez év elején tudtak csak hazajönni. Szóval végre a kezünkbe vehettük Alexet. Édes volt, jó illatú és kíváncsi. Nem is értette, hogy került a közelébe ennyi ember, aki mind őt akarja. Olyan elképesztően tisztán tudnak nézni a babák… mindig elcsodálkozom rajta. Tudjátok, úgy mélyen, vesébe…  Persze amikor elkezdett sírni azonnal megfenyegettem, hogy visszaadom az anyukájának! 😉 Megvan annak a romantikája, ha egy gyereksírást már nem neked kell megoldani. Ha már itt voltak, tartottunk keresztelőt, és a hétköznapok dacára igyekeztünk a lehető legtöbb időt egymással tölteni.

Készült pár apróság is a hétköznapokra, hogy ha már visszautaznak, akkor se maradjon nélkülünk Kiskoma. Készült pár előke, mert evés közben is sikkesnek kell lenni. Arról nem is beszélve, ha majd az első fogacskákkal együtt a fokozott nyáltermelés is megindul, sok ilyesmire lesz szükség.

Apróságok – apróságoknak

Az én személyes kedvencem a kocka. Minden oldala más, színes állatokkal, csillagokkal. Az élekben különböző tapintású szalagok kaptak helyet. Azért, hogy a fejlesztést még tovább erősítsük, egy  csörgő is került a kocka belsejébe. Ilyenkor nagy segítségünkre lehet a meglepetés tojásokban lévő műanyag „kapszula”. Én gombokat tettem bele. Mivel a kocka belsejében van a tömőanyag közepén, így nem kell attól tartani, hogy bármi gondot fog okozni. A kocka varrásánál az élek állítására kell figyelni, hogy „pont ott és pont addig” varrjunk, mert akkor lesz szép. Ez magyarul annyit jelent, hogy a varrásszélességet minden oldalnál pontosan be kell tartani. Az utolsó élnél hagyjunk egy nyílást, mert ezen keresztül tudjuk kitömni a kockánkat és a csörgőt is csak el kell helyezni a kocka közepén valahogy. A legvégén a nyílást rejtett öltésekkel tudjuk lezárni.

Fejlesztő kocka

Egy kevéske textil, ötlet és törődés. Ennyi kell csak, hogy igazán különleges, egyedi ajándékokkal lepjük meg a babát és az anyukát is!

Azt hiszem, nem csak nekem tetszik! 

Saját, hirtelen felindulásból készült fotókat használtam a bejegyzéshez.