Nyusszantás!

Hogy vagytok? Tele a pocak? Lehet találóbb úgy feltenni a kérdést, hogy kellemesen rosszul vagytok már a sonkától és a tojástól? Kezeitek? Kihevertétek már a tavaszi nagytakarítást? Biztosan vannak olyan szuperanyák, akik tervszerűen, ügyesen beosztva az időt már jóval korábban elkezdik, de én nem.

Biztos, ami biztos az utolsó pillanatban készítek “csatatervet”, és ahhoz többé-kevésbé tartom is magam. Ennek most az lett az eredménye, hogy a dagasztógép feltalálójának – akárki volt is az illető – nagyon hálás vagyok, mert a jobb kezem már alkalmatlan lett volna a kalács bedagasztására a sok suvickolás után. Lehet most is megfogadom az esélytelenek nyugalmával, hogy legközelebb időben hozzálátok…

A legjobb az egészben, hogy egy anyának mindig akad segítsége. Leginkább akkor, ha nagyon iparkodna. Ekkor jön az, hogy lemondunk egy sütiről, és egyet feláldozunk a gyermeki fejlődés oltárán. Így nem készült hókifli, viszont Anna sütött egy répatortát. A díszítésbe Andrist is bevontuk. Szabadon rajzolhattak rá. Igazán szép rét kerekedett ki a végére, ahol a virágok körül pillangók repkedtek, és egy szitakötő is került rá egy dinoszaurusz fej mellé. (Ez utóbbi nem biztos, hogy autentikus tartozéka egy rétnek, de jelen esetben ettől a ténytől eltekintettünk Andris kedvéért.) Őszintén elégedett vagyok a végeredménnyel, fincsi kis tortát rittyentettek.

Húsvét lévén nem feledkezhettünk meg a vendégekről sem, hiszen a locsolkodásért jár valami meglepetés. Nálunk családi hagyomány volt, hogy festünk tojást. Mindig azt a módszert alkalmaztuk, hogy valamilyen szép formájú levelet illesztettünk egy tojásra, amit harisnyába kötöttünk. Így került a tojás bele a hagymahéj kifőzött levébe. Majd abban főztük azokat keményre. Leszedtük róla a harisnyát, megtöröltük és végül olajos kézzel áttöröltük, amitől csodaszép fénye lett. Érdekes, hogy amióta van internet, azóta úgy tűnik nincs ember, aki nem így festett volna tojást világ életében, de határozottan emlékszem, hogy ez a harisnyás módszer gyerekkoromban igen egyedinek számított errefelé. Volt időm ráunni, így az idén már nem készítettem ilyen tojásokat.

Valami helyes, egyedi meglepetésre gondoltam. Szeretem a gyorsan összedobható, mégis kifejező dolgokat. Néhány jellemző vonás és máris megszülethet egy nyúl. Például 2 nagy fül, egy bojt és egy helyes pofi elég is lehet ehhez. Kaptak egy-egy zsebecskét a pocakjukra, amibe majd egy kis csokoládé kerül.

A tojások is textilbe burkolóztak ebben az évben. Másra nem is volt szükség, mint maradék anyagokra (szigorúan tilos kidobni a szabás után kimaradt darabokat, mert ilyenkor jövünk rá, mekkora kincsek), pár hungarocell tojásra, kevéske szalagra és tapétavágó késre. Na jó, egy kis fantázia sem árt hozzá. A lényege az, hogy bemetszéseket ejtünk a tojáson, és ezekbe a résekbe nyomkodjuk be az anyagszéleket. A profi foltvarrók igazán elképesztő csodákat tudnak így kreálni, de mi most nem mertünk olyan nagyot álmodni. Én jó kis haladós negyedeket készítettem, de bármilyen cikkeket lehet. Az a legjobb a maradék anyagok felhasználásában, hogy ismét kezünkbe vehetjük a kedvenceinket. Mosolyogtam, amikor az első ruhám anyagát megfogtam és eszembe jutottak a ringli gyártás verejtékes pillanatai. Jó volt látni, hogy az a textil egy újabb kis csoda forrása lett.

Szeretem a kellemes, finom mintás textileket. Könnyen alkalmazkodnak és hagyják, hogy dolgozzunk velük.

A nagy tojáson lévő anyag nagyon céltudatos volt. Egyszerűen nem tudtam nem felhasználni, annyira akart tojásruha lenni. Én megértem. 🙂