Amikor én kislány voltam, Piroska és Juliska nénik kenték reggel a tízóraira szánt kenyeret és főztek minden nap a suliban. Sokan fanyalogtak már akkor is a menzára. Nyilván ember nincs, aki mindenkinek meg tud felelni, mégis visszasírjuk a régi szép időket, mert ami most a közétkeztetés terén folyik, menzareform címén…
Nem szeretnék én ebben igazán véleményt nyilvánítani, hiszen „csak” anyaként szembesülök vele és fizetem. Ennyi a mi dolgunk, a többiről meg tudományos alapon döntenek. Valakik, valahol. Azért megnézném, hogy a minisztériumban mit szolgálnak fel ebéd gyanánt. Vajon ott is betartják-e a kiírt kvótákat, vagy kizárólag a kórházi betegekért és a gyerekekért aggódnak? Arra is kíváncsi lennék, hogy mesterszakácsaink ilyen szabályrendszer mellett mit tudnának a tányérokra tenni. Nem az anyagi keretre gondolok, mert azt már Buday megmutatta.
Értem én, hogy sok a túlsúlyos gyerek, de így sem lesz kevesebb. Bár megjegyezném, hogy a gyerekeim osztályaiban egyáltalán nem ez a jellemző. Norbi drámázik itt nekem, hogy a lakosság 1/3-a elhízott. Lehet, hogy nagyon szerencsés vagyok és tényleg egy rózsaszín buborék közepén ülök, de én nem ezt látom magam körül. Nem azt mondom, hogy nem fordul elő, de azért a harmada az görögös túlzás! A túlsúly hátterében szerintem egyébként sem az iskolai menza áll. Persze, fontos az is, hogy mit eszik a gyermek napközben, de azért a nap végén az a gyermek hazatér, és ha éhes, akkor bizony eszik. Este és sokat!!! Ez meg ugye nem túl szerencsés.
A mi családunkban szokás a főzés. A gyerekek minálunk úgy cseperednek, hogy a marhahúslevesben bizony benne foglaltatik a marhahús, a zöldség, (Isten bocsássa meg) a só és a bors is, na meg a cérnametélt. Bizony sütünk kenyeret (fehéret is!). A húst is hagyományos bundában rántjuk ki. Tudom, hogy nagyon nem trendi, de FINOM!!!
Lehet, hogy a mi gyengeségünk, de bizony Andrisom torkán – jöhet bármilyen tudományos magyarázat – egyetlen falat sem fog lemenni, ha az ízre, színre, állagra és illatra (így egyszerre) el nem nyeri a tetszését. Illetékes Úrnak üzenem, hogy ő nem fogja soha megszokni az új ízeket. Valamint az is talán egy rossz hír, hogy azok vannak kevesebben, akiknek mindegy, mi van a tányéron, úgyis megeszik. Kéretik a döntéseket alaposabban átgondolni, esetleg az érintett szegmensben tájékozódni! (Itt a gyerekekre gondolnék!)
Esküszöm én próbálkoztam. Sokat. Szerencsére hazahozták a tízórait és uzsonnát, így láttam, hogy mi került eléjük. Ezeknek egy része kritikán aluli, de azért van olyan is benne, amit nem értek, hogy miért nem lehet megenni. A lényeg, hogy mi kifizettük, de ők nem ették meg. Mit tehettünk? Ettük mi! Joghurtos kavarós sütik garmadája készült, mert a natúr joghurtot én sem eszem meg. Tegye fel a kezét, aki a gyerekei uzsonnáját eszi rendszeresen egy kis feljavítást követően! Bevallom, hogy már én is nagyon untam. Így megszületett a döntés.
Megírtam a kérvényt, és lemondtam amit lehetett. Az ebédet muszáj fizetni, de a tízórai és az uzsonna hétfőtől már az én gondom. Jó hírem van. Működik. Bízom benne, hogy a lelkesedés nem hagy majd alább! Egyelőre esznek. Tudom, hogy mit és mennyit. Persze korábban kell kelni egy kicsit, ki kell találni, hogy mit is csomagoljunk, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem hozzuk ki annyiból, mint amennyit eddig fizettünk. Mégis szívesen teszem, mert nem lesz üres a gyomruk, és mindig a fülemben cseng Mamika mondata, miszerint nem az a drága amit megeszünk, hanem amit kidobunk.
Nem akartam, hogy elkallódjanak a finomságok, így mindkét gyerek kapott egy-egy uzsonnás tatyót. Andris imádja a zöld színt, így ő ezt a sünis anyagot választotta.
Anna egy cicás textil mellett döntött. A tasakok minden reggel ilyen ducik lesznek. Tökéletesen elférnek benne a szendvicsek, kis dobozban zöldség, gyümölcs és egy kis finomság.
Ha nagyon profik akarunk lenni, lehetőség van a textil laminálására is. Ezáltal akár egy vizes szivaccsal is tisztítható lesz az uzsonnás tasakunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: