Edit Nagy kreatív napló

Vigyázz…, kész…, farsang!

Nincs kegyelem! Ha van gyereked, akkor tudod, hogy miről beszélek. Amennyiben több sarjad is akad, na akkor fokozottan hátrányos helyzetben vagy! Ugyanis a farsang megállíthatatlanul közelít!

Te melyik csoportba tartozol? Mert van több is. Ha a tervezgetős fajta vagy, akkor már januárban tudod, hogy nincs mese, dönteni kell. (Na jó, találkoztam már olyannal, aki már jóval korábban tudja, de szerintem ez elenyésző százaléka csak az anyáknak.) Meg ugye vannak, akik az utolsó pillanatban eszmélnek rá, hogy bizony ez a program az idén sem marad el, és jön a kapkodás fűhöz-fához.

Persze előállhat az a helyzet, hogy a gyereked rendelkezik határozott elképzeléssel. Ilyenkor a MI már nem kérdés, csak a HOGYAN. Ellenkező esetben – nézzünk szembe a tényekkel – nekünk kell kitalálni a jelmezt.

Mihez nyúlhatunk ötleteléskor? Az internetes keresők jó barátaink, használjuk bátran! További lehetőség még a mesék világa és a természet. Esetleg tárgyak, de ma már ritkán öltöznek a gyerekek hirdetőoszlopnak.

Milyen a jó jelmez? Van egy nagyon fontos szempont, amit szerintem mindig érdemes észben tartani. A gyerek a jelmezben több órát fog tölteni. Az iskolákat és óvodákat pedig fűtik. Nem kicsit, nagyon!!! Ezért javaslom a nagy, szőrmés jelmezek mellőzését. A gyerek természeténél fogva mozog. Tudom, ez nem újdonság, de a jelmez kiválasztásánál gondoljunk erre is. Szerintem nem igazán szerencsés nagy dobozt húzni a gyerkőcre, ha azt akarjuk, hogy esetleg le tudjon ülni, vagy szaladgálni. Remélem az „ikerjelmez” (van ilyen szó? most már van), mint a ló, fel sem merül! Gondoljunk bele, milyen vizuális élmény éri a hátsó gyermeket a rendezvény ideje alatt. Na jó, inkább ne gondoljunk bele!

Tételezzük fel, hogy az ötlet megvan! Éljen!!! No, de egy újabb probléma, hogy honnan szerezzük be? Kényelmeseknek ott a kölcsönző. Szerintem ma már minden városban elérhető ilyen. Rossz hír a későn ébredőknek, hogy esély sincs szerintem már február elején a válogatásra. Viszont azok közül, ami maradt, stabilan lehet választani. (A szőrös medve tutira bent lesz, de arról leírtam már, hogy mit gondolok.)

Ott vannak még a multik, a diszkontok, ahol 100% szintetikummal lesznek tele a polcok.  Ebben az évben tutira lesznek minden csoportban és osztályban „Elza ikrek” (gyerekteleneknek és mesekerülőknek segítségül: Jégvarázs), ja és még idén is Pókemberek. Megvan ennek is a romantikája… A delejes hangulat garantált, és érezni fogod a nap végén, hol a gyerek! Amennyiben ezeken a polcokon sem találjuk meg gyermekünk számára a kívánt jelmezt, és ismerőseink sem tudnak kisegíteni,  na akkor támadnak fel poraikból a hős anyák!!! Nincs mit tenni 3×2 kreatív kapszula és nekiállunk a megvalósításnak.

Mazochista alkat lévén minden évben beállok ebbe a sorba. Szeretem bevonni a gyerekeket az első fázisokba. A megvalósítás rám marad, de együtt találjuk ki, hogy mit és hogyan. Persze ekkor alá kell írniuk egy titoktartási nyilatkozatot. Én is tartom magam ehhez, így még az idei projektek szuper titkosak. Ígérem, ahogy vége a farsangnak, mutatok majd képeket.

Azért, hogy amit leírtam hihető legyen, mutatok nektek képeket az elmúlt évről. A természetből merítettünk, mert ők imádják az állatokat.

 

A pókra szavazóknak gratulálok, a felületesen, polipra tippelőknek javaslom, a szemeket átszámolva, gondolják át újra!

 20140225_173733-003

2014. trendi állata, a bagoly. Ebben nem kevés munkaóra volt! 

20140307_065506-001

20140307_065553-001

Különösen elvetemült embertársaimnak szívből ajánlom a baráti társaságban megrendezett, ilyen jellegű bulikat!!! Néhány éven keresztül volt benne részem, és mindig fergetegesre sikerültek. Szuper látni, hogy milyen kreatívak tudnak lenni az emberek.

Lassan vége a januárnak. Munkára fel!!!

Pont ilyen lovat akartam!

Az egész történet egy lóval kezdődött. Meg Évivel, akivel volt egy közös munkánk. Akkortájt indították a Padlás Varrást. Úgy gondoltam, hogy na ez egy igazán nekem való  program. Csajok között kreatívkodunk, és 1 db ló (a kb. 30 mellé) még igazán elfér otthon. Így szabaddá tettem magam a soron következő foglalkozásra. Mamikánk jött, én mentem…

Liftezni is kellett, mert a Padlás tényleg a padláson van ám! Pogácsa illat lengte körbe a nagy szabászasztalt, és a varrógépek megfeszített cérnáikkal várták, hogy elszabadulhassanak.

Persze a szokásos módon gyorsan bemutatkoztunk és még gyorsabban felejtettük el egymás nevét. (Nem tudom, más hogy van ezzel, de én hajlamos vagyok arra figyelni, hogy érthetően mondjam el a nevem, majd miközben örülök, hogy ez sikerült, addigra már ott szemben az a másik ember rég elmondta a sajátját. Ilyenkor jön a következő lépés, az információ beszerzése! Figyelni kell arra, hogy ki fogja az illetőt a nevén szólítani. Ha a társaság kellően nagy, ez elég komoly kihívás!)

Zsuzsi bemutatta az ő lovát, amit már előre megcsinált, hogy tudja pontosan mennyi idő alatt készülünk majd el vele. Előkészítette a nagyon szép – nagggyyyooon drága – textileket, amiből választhattunk. Ez volt talán az első pont, amikor is a „3 óra alatt meglesz ez” gondolat átértékelésre került. Egy jó fél óra alatt végül mindenki kikötött a saját anyaga mellett.

Belevágtunk.

„A fejébe neeeee, mert az nem jó!”

Kisajátítottam a zöld ollót. Meg voltam róla győződve, hogy én csak használom, de egy idő után kiderült, hogy azt csak én használom… Nem bántam, mert az egy igazán jó olló ám!

Évi mondta, Zsuzsi (két tea, kávé között) mutatta, Móni megcsinálta, ha valakinek nem ment.

A varrógépek egyenesen varrtak… volna, ha hagyjuk. Pont ott varrtunk és pont addig. Ez különösen fontos volt az állat hátsó részénél, mert egyébként a végeredmény olyan lett volna, mintha kancánk már a tágulási szaknál tartana. (Én kérek elnézést, de a csapatban – szinte – mindig van valaki, aki éppen babát vár, vagy éppen szült, vagy éppen szoptat, vagy éppen elválaszt, így ez a hasonlat igazán kézenfekvő.) Amikor ezzel végeztünk, jött a tömés. Annyira szépen kikerekedtek a pacik.

Már csak néhány fontos apróság volt hátra, mint a fülek, a sörény és a farok. Ezeket szigorúan ülve kellett felvarrni, mert kézzel csak ülve öltünk. Ehhez Évi ragaszkodik, és Ő már csak tudja, mert neki papírja is van erről.

Majd jöhettek a hímzett szemek, és megszületett a “handmade” LÓ! Én varrtam. Nagyon élveztem. Azt is, amikor hazaérve Annám magához szorította és örült. Nagyon örült. Ez kb. 2 éve volt.

Azóta sok-sok kedves dolog született, de ma is épp úgy élvezem a megajándékozottak örömét, mint azon az estén, amikor hazaköltöztettem a lovat.

165489_500259973368900_567349738_n

Persze nem tudtunk megállni egy lónál…

20131112_200458

… és ajándékba is készült egy “lószerű” ló azóta! 😉

10440108_753790701338572_2609691998753103316_n

EditNagy_logoterv1a_v1 (2)

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!